Olyan, mintha egy homályos, koszos üvegen néznék előre. El van takarva a kilátás és csak számíthatok arra, mi fog következni az életem során. Nem látom tisztán a jövőm, pedig tudom mit akarok tenni, hová akarok eljutni az elkövetkezendő években..

Szeretnék tanulni rengeteg mindent. Érdekel a biológia, az emberi természet, a kultúra, a vallások. Szeretem fejleszteni magam, megismerni az új fogalmakat. Szeretnék majd családot, bár nem látom magamat anyaként, egy ilyen gondolkodásmóddal. Nem szeretnék templomi esküvőt, mert nem az én világom, de hiszek a szerelemben és abban, hogy megtalálom a páromat, aki elfogad olyannak amilyen vagyok. Városban lakni, magyar nyelvvel foglalkozni, könyveket bújni, zenélni, írni, ez vagyok én.

Eltudom képzelni magamat évekkel később, a jövőmet. Mégis amikor lefekszem minden éjjel, az a gondolat tart ébren, hogyha ez lenne az utolsó napom, nem bánnám. Nem bánnám, mert elfáradtam. Pihenni akarok, kikapcsolni az életemet és nem azon idegeskedni, hogy fel kell kelnem, kilépni a lakásból és nem önmagamat adni.
Belefáradtam, a magyarázkodásba, hogy mit, miért teszek, miért gondolkodom úgy ahogy.

Állítólag a legfontosabb a boldogság eléréséhez, hogy elfogadjuk önmagunkat, hogy megbékéljünk a természetünkkel, külsőnkkel. Miért van az, hogy akárhányszor úgy érzem meg vagyok elégedve magammal, a gondolkodásmódommal jönnek az emberek és azt mondják, hogy ez nem jó? Hogy higgyek magamban, ha azt hallom folyamatosan, hogy változtassak az életemen? 

Próbálom össze szedni a lelkem, megfelelni másoknak és a saját elképzeléseimnek is, de így akkora a nyomás, hogy a saját szervezetem nem bírja. Igen, folyamatosan beteg vagyok, biztos, hogy lelki okai vannak, elégszer megkaptam már. Változtatni akarok, küzdök, de azzal, ha minden rosszullétemnél, csak azt kapom, hogy már megint elrontottam, szedjem össze magam, azzal egyáltalán nem segítenek. Minden alkalommal, csak arra jövök rá, hogy megint nem sikerült...Ismét elcsesztem.

Próbálom látni a jövőm, felkelni minden nap és csinálni.
Próbálok reggelente életet lehelni a szemembe, hogy ne azt lássák, ami belül van, azt a semmit. 
Próbálom elérni, hogy a szervezetem is rendben legyen és a lelkem is.
Próbálok nem idegeskedni fölöslegesen.
És próbálok megfelelni, mert az hülyeség, hogy csak az a lényeg, hogy elfogadjam magam és akkor mások is megteszik. Ha magam vagyok, ha úgy gondolkodok ahogy, akkor senki se fogad el.