Tiszta lappal, tiszta szívvel indítok megint.
Évek során rengetegszer kezdtem el újra írni. Mindig reménykedek abban, hogy ez a tiszta lap megváltoztat belülről, átalakítja a környezetemet, hogy minden jobb lesz, hogy a gondolatok nem szakítják szét az elmémet és a testemet.
Amikor azt hiszem, hogy az lelkem végre rendben van, jön egy újabb fizikai borzalom, ami darabonként keríti hatalmába és falja fel az elmém minden egyes zugát.

A rettegés, az aggodalom, a tehetetlenség irányít.

Húsz esztendőm eladnám, igaz még két év kell, hogy elérjem ezt a kort, de előre megtenném, ha ezzel segítenék, ha ezzel a környezetem rendbe jönne. Ha nem kéne azt látnom, hogy szüleim arcát az aggodalom és a fáradtság ragadja el...
Nem akarom látni. Ilyenkor az emberek nagy része becsukja szemét, befogja a fülét és rohan, menekül.

Én is menekülök.

A képzelet nagy hatalom. Lehunyom a szemem, eltűnök az életemből, eltávolodok magamtól.

Egy test. Ez leszek.
Kitörlöm az életemet.

Tabula rasa. Új tapasztalatok, élet, személyiség, világ.

Mindennek rendbe kell jönnie, mert így félek.